Kápolnák. Ott vannak utcáinkban, tereinken, temetőinkben, faluszéleken és a legszebbek a szőlőhegyeken. Legtöbbjüket mégis észre sem vesszük, pedig akár nap, mint nap a szemünk elé kerülnek. Igazából ez nem is meglepő, a kápolnák ugyanis a 20. század második felében gyakorlatilag teljesen elveszítették eredeti funkciójukat.

De mi is az a kápolna? A katolikus lexikon szerint kis templom a jelentése. Ennél azért sokkal izgalmasabb dologról van szó. A kápolnákat többnyire magánemberek vagy hasonló gondolkodású emberekből álló kisebb csoportok emelték valakinek a tiszteletére, emlékére. De az sem volt ritka, hogy így fohászkodtak valamiért vagy fejezték ki köszönetüket. Vannak köztük nyilvánosak és vannak, amelyek csak bizonyos emberek, családok számára épültek. Hogy lehet-e bennük misézni annak is külön szabályai vannak. Egy közös azonban szinte valamennyiben van. Mindegyik egy-egy történetet mesél el. Egy emberét, egy családét, egy népét. Persze nem minden történet maradt fenn, ahogy kápolna sem.