Alcsútdoboz, Kastélykápolna

Alcsúti kápolna

Az Alcsúti Arborétum 19. századi épületei közül legszebben, legépebben a kápolna maradt fenn, amely mind méreteit, mind díszítettségét tekintve lehetne akár templom is. Kifejezetten impozáns megjelenésű, tekintélyt parancsoló, szinte "katedrális" a kápolnák között. A gyönyörű és változatos ősfás környezet, a kastélykert, a romantikus romok pedig csak tovább növelik a kápolna méltóságát.

Az alcsútdobozi kastélykápolna története

Az 1820-as években Habsburg József nádor saját alcsúti birtokán egy kastély és angolkert építésébe fogott bele, amelyet ma Alcsúti arborétumként ismerünk. Az évek során a kastély sok épülettel egészült ki, többek közt egy hatalmas istállóval. Ez az istálló olyan szépre sikerült, hogy József nádor egyik fia, József-Károly főherceg, aki apja halála után vette át a birtok irányítását, az istállót 1880-ban kápolnává építtette át.

A kápolna tervezője a kéményseprő végzettségű Storno Ferenc volt, aki a 19. század egyik legnagyobb magyarországi restaurátora volt. Storno Ferenc tudományos igényességgel, kiváló művészi érzékkel dokumentált épületeket, és ha kellett még a templomfreskókat is saját maga restaurálta. Tudását autodidakta módon szerezte, ennek ellenére a kor egyik nemzetközi hírű épületrestaurátora és művésze lett.

A Habsburg származású József Károly főherceg a kápolna átépítése során minden munkát csak magyar mesterekkel végeztetett, és csak magyar alapanyagokat vásárolt. A kápolna belülről még szebb volt, mint kívülről. Az ólomüveg ablakokat Róth Miksa festette, a mennyezeti freskókat Lotz Károly készítette. Az egyéb festmények a főhercegi család kezeinek munkái. A belső díszítésekből mára sajnos semmi nem maradt meg. A második világháborúban megrongálódott a kápolna, és a szocializmus éveiben felújítás címén a maradék freskókat is véglegesen eltüntették. Az alcsúti kápolna neoromán stílusú, azonban a ma is látható sisakja nem az eredeti képében került pótlásra.