Gyalázatos állapotban a csobánkai Szent Hubertus-kápolna
“A kápolna oly kedves helyen áll, hogy igazán alkalmasabb helyet alig lehetett volna találni számára. A vadregényes pilisi hegyek között, egy meredek hegynek tetején, illatos tölgyfaerdők közepette áll a Szent Hubertus kápolnája s büszke tornyával végig tekint a tájékon” Így írt róla az Alkotmány című konzervatív lap 1903 októberében, amikor a kápolna felépült.
Az azóta eltelt több mint 100 esztendő alatt a pilisi hegyek mit sem veszítettek szépségükből, a Szent Hubertus kápolnája azonban gyalázatos állapotba került. Lepusztulva, kifosztva, igénytelen graffitikkel telefirkálva. Magántulajdonban van, hosszú évek, talán évtizedek óta egy nagyvállalat tulajdona.
Hogy hogyan kerülhetett egy közadakozásból épült kápolna egy magánvállalat tulajdonába már csak kevesen tudhatják. És hogy mi szükségük van rá, azt végképp homály fedi. A birtoklás azonban felelősséggel is jár. Járna. Nagyvonalú gesztusként átadhatnák egy önkormányzatnak, az államnak, az egyháznak, a köznek. De a Teleki grófok ideje lejárt, nincsenek már olyan cégtulajdonosok, akik saját birtokukat engednék át holmi kápolnáknak. Talán több tiszteletet érdemelnének azok az emberek, akik egykor adományaikkal vagy kétkezi munkájukkal járultak hozzá a Szent Hubertus-kápolna elkészültéhez.
A csobánkai Szent Hubertus-kápolna ugyanis közadakozásból épült 1903-ban. Építői a csobánkai vadászegylet tagjai voltak, akik a legenda szerint egy budapesti szálloda egyik éttermében, hirtelen ötlettől vezérelve döntöttek egy Szent Hubertusról elnevezett kápolna megépítéséről. Az építési költség felét a vadásztársaság tagjai adták össze, akik a társadalom legkülönbözőbb osztályait képviselték. A hiányzó pénzt pedig a csobánkai Margitliget villáinak lakói adták össze. A telket Teleki Tibor gróf adományozta a kápolna számára. A földművesek pedig ingyen munkájukkal járultak hozzá az építéshez. A kápolna két ablakának üvegfestményei Münchenben készültek, ingyenesen, Az oltár feletti Szent Hubertust ábrázoló festményt pedig Horváth Andor festőművész ajándékozta a kápolnának. Az 50-60 fős épület bejárata felett egy szarvasagancs volt elhelyezve, falai egyszerű fehérek voltak, tölgyfa padokkal. Felszentelése 1904-ben történt.
Hogy mi lesz a kápolna sorsa az kizárólag tulajdonosának döntésén múlik. Az utóbbi években történtek apróbb próbálkozások a kápolna környékének rendbetételére, de az önkéntes munkák eredményei is vandál kezek pusztításának estek áldozatául. Érthetetlen. Az biztos, hogy egyelőre az egyik legelhanyagoltabb kápolna az országban, ami egy településen belül található. De legalább látogatható.
