Az a tapasztalatom, ha egy magyarországi kápolnának Vodica a neve, az elég sokat ígér. Legalábbis az ilyen kápolnák általában szép természeti környezetben, kizárólag forrás közelében találhatóak. Persze az lehet, hogy a forrásnak már csak a foglalata van meg, és vizet már nem vagy csak ideiglenesen ad. Egyébként ami a magyaroknak szentkút, az a szerbeknek vodica. A Vodica kápolnák egyértelműen Bácskára jellemzők. Ennek az egyik szép példája a csávolyi Vodica.

Egy kellemes augusztusi napon sikerült fotókat készítenem a kápolnáról, de nem ez volt az első alkalom, hogy felkerestem. Tavasszal is jártam erre, de a nagy sár miatt nem tudtam autóval a közelébe menni. Egyébként a Csávoly-Baja közti 55-ös úttól 3 km-re található, és ha nincs nagy eső bármilyen autóval elérhető.

A kápolna egy kis erdőfolt szélén, néhány elhagyatottabb, régi szőlőskerti ház közelében áll. Kifejezetten hangulatos a hozzá vezető út, és emlékszem milyen nagyszerű érzés volt megpillanatani az erdőbe beszűrődő, lemenő nap fénysugarai közt a kápolnát. Köszönhető ez annak is, hogy a több részből álló épületegyüttes tökéletesen harmonizál természeti környezetével. Ilyen az, amikor az épített és természetes nemcsak megfér egymás mellett, hanem erősítik is egymást. Egyébként elég gyakran csinálom, hogy úgy indulok el fotózni, hogy egy excell táblából készülök fel és nem fotókból. Egyrészt azért csinálom így, hogy ne befolyásoljanak a képek, másrészt hogy meglegyen a felfedezés öröme. A csávolyi Vodica épp egy ilyen felfedezésre váró kápolna.

Mint minden szent víznek, ennek is megvannak a történetei. Talán egy fokkal érdekesebb, hogy itt minden nemzetiségnek (magyarok, bunyevácok, németek) mások a homokból feltörő vízhez kötődő legendái. Néma magyar fiú, aki miután ivott a vizéből beszélni tudott, a sánta bunyevác, aki később járni tudott és a dolgos német, aki miután megjelent neki Szűz Mária, onnantól kezdve  vasárnap és ünnepnap sosem dolgozott.

Először a keresztet állították fel 1748-ban, majd a hívek ösztönzésére Mayer Ferdinánd csávolyi plébános  kápolna építésébe kezdett. A teljes építkezést és berendezéseit a helyi lakosok állták. 1874-ben szentelte fel a plébános és onnan kezdve búcsújáróhellyé vált. 1904-ben két kisebb szoborkápolnát is építettek mellé, az egyiket a bunyevácok Nepomuki Szent János szobrával, a másikat a németek Szent Flórián szobrával. Később harangtornyot és őrházat is építettek mellé, ahol 1948-ig dolgozott kápolnaőr. Az ő feladata volt a kápolna őrzése és a harangozás.

A 20. század végére a kápolna lepusztult, és a helyieknek kellett összefogniuk a megmentéséért. Ekkor építették rá a harangtornyot is, amelyből mára már el is lopták a harangot. Mint ahogy a szobrok is eltűntek. A céljukat azonban elérték, mert aki errefelé vetődik, az szép erdei kápolnát talál a csávolyi szőlőkben.

Autóval esős időben kicsit nehéz megközelíteni, mert a szántóföldi utat elég rendesen összejárják a traktorok. Érdemes ezért inkább száraz időben felkeresni. Az az 55-ös főúttól 3 km-re található.

Forrás:

• Csávoly község honlapja (2023)
  https://csavoly.hu