A budaörsi Kőhegyi-kápolna története

A kápolna építtetője Wendler Ferenc budaörsi földműves. Wendler családja Németországból települt Magyarországra az 1700-as években. Eredetileg evangélikusok voltak, Budaörsön térték át a katolikus hitre.

Wendler Ferenc életét különös álmok kísérték végig, és ennek köszönhető, hogy kápolna került a budaörsi Kőhegy tetejéje. Álmaiban több alkalommal is megjelent Szűz Mária, egy alkalommal 1847-ben a Kőhegyen ásott egy rózsabokor mellett, és minden rózsában Szűz Mária képét látta meg. 1853-ban pedig egy agyagbányában dolgozott, ami beomlott, de túlélte. Ezt csodaként élte meg, és Szűz Mária oltalmazásának tulajdonította. 39. születésnapjának éjszakáján ismét megjelent Szűz Mária álmában, mindezeket pedig isteni csodának tartotta, ezért felment a Kőhegyre, és az egykori rózsabokor helyén elhatározta, hogy kápolnát építtet.

A helyi plébános támogatta tervét, de a kápolna építésének és fenntartásának minden költségét a Wendler családnak kellett állnia. Az ügy eljutott a pápáig, aki 1854-ben engedélyt adott a megépítésére, így 1855 október 15-én egy hosszú körmenet keretében felszentelték a Wendler Ferenc által épített Kőhegyi-kápolnát. A hagyomány szerint IX. Pius pápa egy Mária-szobrot küldött Rómából, aminek pontos eredete azonban bizonytalan. A kápolna melletti Szentháromság szobrot 1856-ban állították.

1857-ben meghalt Wendler második felesége is. Ekkor barlangot kezdett el vájni a kápolna melletti sziklába, és visszavonulva a világtól remeteként élt a barlanglakásában, és hátralevő életét a kápolna gondozásának szentelte. Élelmezéséről családja mindvégig gondoskodott. A szűkebb és tágabb környezetében Wendler Ferencet szent emberként tisztelték. Ebben az időszakban hozta létre a Wendler-féle Szűz Mária alapítványt, aminek feladata volt a kápolna fenntartása. 1893-ban fia, András házat épített a barlang elé, és gondoskodott megöregedett apjáról és a kápolnáról. 1897-ben Wendler Ferenc elhunyt, és sírját a kápolna mögött helyezték el. Ekkortájt kerülhetett egy vaskereszt is a kőhegyi sziklára.

Fia, Wendler András továbbvitte apja örökségét. Egészen az első világháborúig a hegyen élt, és gondozta a kápolnát, majd 1920-ban ő is meghalt.

A kápolna ügyeit ezzel Wendler Ferenc második házasságából származó unokája, Grósz Mátyás vette át. Ő 1931-ben átadta az egyháznak, és ezzel új időszak vette kezdetét. A kápolna mellett Passiójátékokat rendeztek, és több ezer látogatója volt.

A második világháború azonban nem kímélte, 1945-ben pedig még ki is fosztották. A budaörsi svábok 1946/47-es kitelepítésével pedig kezdetét vette a kápolna pusztulása. Még Wendler sírját is teljesen feldúlták. A Szűz Mária-szobrot azonban a családnak sikerült kimenekítenie. Mocsára vitték és ott Kruck József őrizte. Az 1950-es évekre a kápolna, a sír, a kereszt szinte teljesen eltűntek a Kőhegy tetejéről.

A kápolna fél évszázadra a feledés homolyába veszett, míg 1997-ben Szentgyörgyvölgyi Zoltán plébános és Wittinghoff Tamás polgármester kérésére Kruck József visszavitte a Mária-szobrot Budaörsre. Egy évvel korábban pedig már felszenteltek egy új keresztet a Kőhegy tetején, ökumenikus szertartás keretében.

2003-ban a Budaörs Német Nemzetiségi Önkormányzat kezdeményezésére a budaörsiek, és a kitelepítettek leszármazottai közadakozásából teljesen újjáépíttették a kápolnát, amit 2003 október 15-én szenteltek fel. Ahogy egy évre rá a harangokat és a Rákos Péter szobrászművész által készített Szentháromság-szobrot is.

2012-ben a Budaörs Német Nemzetiségi Önkormányzat átadta a kápolna fenntartását a Budaörsi Római Katolikus Egyházközségnek.

Nem túlzás azt állítani, hogy az egész országnak példaértékű lehet az, ahogyan Budaörs a kápolnáival bánik.

Csak gyalogosan lehet elérni. A Kőszikla u. 10-es szám mellől indul a kápolnához vezető hosszú lépcsősor. Az autót azonban nem itt, hanem jóval lejjebb érdemes hagyni, mert a rendkívül szűk és meredek utcában lehetetlenség parkolni.
Egy másik megközelítési lehetőség a Felsősor utca. Innen egy sorompóval elzárt zúzottköves úton érhető el, néhány száz méteres gyaloglással.

Forrás:

• Grósz András
  A Kőhegyi-kápolna búcsúja (Wendler Ferenc Szűz Mária Alapítvány, 2005)