Van egy nagyon szép kálvária kápolna a Bakonyban, amely egyes feltételezések szerint Koppány vezér egykori kápolnájának alapjaira épülhetett. Legalábbis Kállai Géza építész kutatásai erre engednek következtetni. A kápolna Bakonyszücs határában, a falu utolsó házaitól néhány méternyire található, közvetlenül a szántóföldek előtt. Gyönyörűen fel van újítva és az épület kialakítása annyira jellegzetes, hogy azt gondolnánk nincs még egy ilyen az országban. Pedig van. Található egy kísértetiesen hasonló épület Pápán, valamint a Győr-Moson-Sopron megyei Gyarmaton is. A bakonyszücsi kápolna azonban attól különleges, hogy egy Árpád-kori kápolna alapjaira épült fel 1874-ben.

A szóban forgó honfoglaláskori épület romjait Kállai Géza építész tárta fel és tájolása, méretei, valamint szerkesztése alapján feltételezi, hogy a székesfehérvári Géza-féle kápolnával megegyező időben épülhetett. Ez idő tájt pedig Bakonyszücs környékének Koppány volt a birtokosa. Könnyen elképzelhető tehát, hogy Koppány vezér nem pogányként, hanem keresztény kápolnából indult István királyunk ellen.

Mindenesetre az biztos, hogy ez az épület elpusztult, az 1874-es kápolnaépítésnek pedig már semmi köze nem volt Koppányhoz. Az ötlet Újlaki József plébánostól ered, aki az egykori Árpád korabeli kápolna helyén képzelt el egy új kápolnát, kálváriával. A költségeket az Esterházy-család állta. A kápolna felépült, bár nem a jelenleg ismert formájában.

A napjainkban is ismerős kialakítás az 1930-as első nagyobb felújítás alkalmával készült, helyi lakosok adományaiból és kétkezi munkájukból. A középen levő torony két oldala mentén lépcső vezet fel a felső térbe. Itt találhatóak a keresztutat lezáró feszületek is egy félkupola alá építve. A stációk az épület előtt kis park két oldalán helyezkednek el.
Utolsó nagyobb felújítása 2002-ben történt.

Bakonyszücs település szélén, a Jókai utcában található.

Forrás:

• Bakonyszücs Arculati Kézikönyv
  Bakonyszücs Község Önkormányzata
• Kállai Géza
  Koppány kápolnája - Élet és Tudomány 1991. 1. szám
• Koppány kápolnája
  Ősi gyökér 1992. 1. szám