Kehidakustánytól alig több mint 1 km-re, a temetődomb tetején, mindjárt az erdő szélén egy erőt sugárzó, régi történelmi korok emlékét őrző épület hívja fel magára a figyelmet. A Szent Miklós temetőkápolna.

Eredetileg templomnak épült, aztán lett belőle kápolna, majd újra templom, újra kápolna és végül a Deák család sírboltja. Napjainkban pedig leginkább turisták látogatják. A kápolna története az 1200-as években egy olyan faluban kezdődött, amely ma már nincs is ott Magyarország térképén. A román stílusú Szent Miklós kápolna ugyanis egy Kiskallós nevezetű falu templomának épülhetett, valamikor a XIII. században. Legalábbis az épület díszítettsége, méretei és alaprajza alapján erre következtetnek a szakemberek.

Aztán a XV. században a területet akkor birtokló Kanizsai család beolvasztotta Kiskallóst a nagyon közeli Kehida településbe. Kiskallós pusztulását csak a temploma élte túl. Az évszázadok alatt Kehida települést több család is birtokolta. Az 1600-as években a Hertelendy családé volt, akik jobbnak látták átköltöztetni Kehida falut a Szent Miklós templom közelébe. Aztán eltelt néhány évtized és Kehida faluja újra költözött, vissza eredeti helyére. Hertelendy Gábor a Szent Miklós templomot pedig kápolnaként tartotta meg. A XVIII. században kissé átalakították és Kehida falu templomának elkészültéig használták. Ezután temetőkápolna lett belőle, majd Kehida új földesurai, a Deákok alakították át családi sírbolttá. Itt nyugszanak Deák Ferenc szülei, nagyszülei és fiútestvére.

Az 1855-ben pusztító kolerajárvány Kehida lakosságát valósággal megtizedelte, és az áldozatokat a Deák család felnyitott sírkápolnájába helyezték el.

Az épületet 1975-ben felújították és ekkor állították vissza eredeti formáját.

A Barátsziget utcából, külterületi részen ágazik le a temető bejáratáig vezető, személyautóval is jól járható földút.

Forrás:

• Molnár András (szerkesztő)
  Kehida, Száz magyar falu